Rómában pedig alig két hete, amikor új Szentatyánk, Ferenc pápa beiktatását ünnepelték, Szent József ünnepén hangzott el a pápai szentmisén régi szokás szerint görögül is az evangélium. A Latin-Amerikából érkezett pápa úgy szállt le a keleti pátriárkákkal együtt Szent Péter hitvallásának különleges helyére, ahogyan nagyszombaton Jeruzsálemben szoktak leszállni a pátriárkák a szent tűzért Krisztus Urunk sírbatételének helyére, a Föltámadás Bazilikájába. A Rómában, a konstantinápolyi pátriárka jelenlétében elvégzett pápai szentmisén – a Pápai Görög Kollégium egyik növendéke által - görögül is felolvasott evangélium azzal végződött, hogy József mindenben úgy járt el, ahogyan az Úr angyala rendelte neki. Ugyanígy az Úr angyala fogalmazta meg az örömhírt az elmúlt fényes éjszakán is, immár ebben a formában: „Föltámadott! Nincs itt. Íme a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott meglátjátok őt.”

Mi ma, a hit évének kellős közepén és csúcsán a feltámadott Krisztust hirdetjük. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor hiábavaló volna „a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is” – állította Szent Pál a korintusiaknak írt első levelében. „Ha Krisztus nem támadt [volna] fel, hiábavaló [volna] a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok...” (1Kor 15,18). „Krisztus azonban feltámadt a halálból, mint az elszenderültek zsengéje” – folytatja tanúságtételét az Apostol. „Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni” (1Kor 15,20-22).

Ez a mi húsvéti hitünk. Hisszük és évről évre megvalljuk, hogy az a Jézus Krisztus, akit földi pályája csúcspontján megöltek, értünk önként adta halálra önmagát, hogy életre keltse mindazokat, akiket a bűn a halálba juttatott. Szent János evangéliumának ma felolvasott előszavát is Jézus húsvétjának sugárzó világossága járja át. Ő mint az Életet és mint a világ világosságát mutatja be a Föltámadottat. A szeretett tanítvány már húsvéti hitünk szempontjából látja Jézus egész történetét azzal a bizonyossággal, hogy a szeretett Mestert ugyan meg lehetett ölni, de elpusztítani Őt Magát nem lehet, mert Istent, a Szeretetet nem lehet kiirtani. „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét…” Ez a dicsőség nem pusztán a názáreti vándortanító dicsősége, hanem az Atya értünk hozzánk küldött és kereszthalált halt Egyszülöttének dicsősége, akit szerető Atyja föltámasztott a sírból.

Rómától Jeruzsálemig, sőt kozmikus távlatokban is, Krisztus feltámadásával már megkezdődött az isteni újjáteremtés műve, amely bennünk is tevékenykedik, működik. Akik befogadták Krisztust, azoknak Ő „hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé váljanak: azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test vágyából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek”. Igaz ugyan, hogy evilági és alvilági erők Őt mindmáig nem fogadták be, de bennünket ez nem tarthat távol a Feltámadott nagy családjától. Egyházunk nemcsak pászkát szentel, hanem igazi szeretetlakomát rendez ezen a szent ünnepnapon. Szent János, a szeretett tanítvány apostoli levelében kifejezésre juttatja azt az igényt, hogy a Krisztusban megtapasztalt új élet jegyében „ti is közösségben legyetek velünk. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen”. 2

 Kedves Testvéreim! A nagyhéten ugyan még téli fogait mutatta a természet, azonban hitünket nem befolyásolhatja a kedvezőtlen időjárás. Húsvéti ünneplésünkben már minden az egyetemes megújulásra, újjászületésre utal. Ha a böjt után első eledelünket épp a feltámadott Krisztus áldásával fogyasztjuk, ha Krisztussal táplálkozunk, a Feltámadott áldásával vesszük magunkhoz eledelünket, nagy erőt nyerünk. Így alakulhat újra az Istennel való együttlét eszközévé anyagvilágunk. Azt a testi-lelki békét nyerhetjük ilyenkor vissza, amivel kapcsolatban az Úr néhány napja azt mondta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja a békességet” (Jn 14,27). Az ő húsvéti ajándéka élet, öröm és béke: nem más, mint az „Isten békessége” (Fil 4,7), amelyből tiszta öröm fakadhat. Ezt az örömöt kívánom én Exarchátusunk minden kedves hívének azzal a hittel és meggyőződéssel, amelyet húsvéti köszöntésünk fejez ki: „Krisztus feltámadt!” „Valóban feltámadt!”

Miskolc, 2013 húsvétján

+Atanáz püspök exarcha